1. Álom a tengernél

Egy szép napsütötte tengerpartot kell elképzelni, de tényleg sok sok pálmafával, és kék óceánnal. Cölöp bambuszházak mindenhol. És én Nathan az egész családommal, plusz néhány barátommal itt nyaralunk. Ez mondjuk nem jelent sok embet max nyolcan voltunk. Éppen valamerre utazni készültünk, nem tudom pontosan hová. Amikor egyszer csak kitaláltam hogy ne valami járűvel hanem kisebb térátugrókkal menjünk. Nem mondanàm teleportnak mert annyira nem volt nagy a hatótávolsága de azért elég jól lehet velük haladni. Szépen összepakoltunk és köszöntünk el a pici falu népétől mikor a felállított téráturóból két hajó jelent meg a vizen két-két emberrel. Egy nő és egy férfi volt . Nem tűntek barátságosnak főleg miután előkapták fegyvereiket és elkezdték lebontani a falut. Tudtam hogy nincs más hátra mint, hogy kezembe veszem az irányítást. Befutottam az egyik bambusz bungallóba és felnyitottam az első ládát ami szembe jött velem. Egy mesterlövészpuska volt benne. Nem tagadom valami jobbra számítottam valami olyan fegyverre amivel lehet aprítani de gondoltam ez is megteszi. Kifutottam és egyből rálőttem az egyik hajósra méghozzá a nőre. Szőke haja volt kék szemekkel és valahogy nem éppen az alkalomhoz volt öltözve. Fehér egyberuha volt rajta. Ami nagyban akadályozhatta a dolgokban bár ez egyáltalán nem látszott meg rajta. Felé céloztam de mikor meghúztam a ravaszt rájöttem hogy nem is igazán akarom lelőni a golyó célt tévesztett hála az égnek és akkor vettem észre hogy mind két csónak fedélzetén megjelentek felfegyverzett kalózok. Így már a kép teljesen másképpen festett. A nő és a férfi úgy néztek ki mint egy király és egy királynő. Elkezdtem futni és teraszról teraszra ugrálni, alattam a két ház között csak a sekély selytelmes kék óceán volt. A nagy izgalomban nem is figyeltem hogy a bambusz a lábam alatt hogy recseg ropog. Futottam tovább és néha lőttem egyet. Nem is néztem bele a távcsőbe csak lőttem. Láttam hogy eltaláltam párat. Aztán egy erdősebb és még sekélyebb területre érkeztünk gyorsabban futottam mint valaha és sikerült a férfi csónakját utolérnem elrugaszkodtam és a hajó oldalába kapaszkodtam. Nagy nehezen sikerült a fedélzetre kecmeregnem ahol közelharc alakult ki amiben a fegyveremet már lövésre nem tudtam használni így hát kardként forgattam. A kalózok közül majdnem mindet leütöttem mikor a hajó zátonyra futott. Felugrottam egy ágra és feljebb másztam. Ahonnan már kényelmesen tudtam célozni. A hajó királyát sikeresen lelőttem viszont a hulláját már nem találtam amikor vissza másztam a fedélzetre . Egy olajos kanna segítségével végig locsoltam az egész hajót de gyufát nem találtam magamnál. Ekkor jelent meg mögöttem Carlos egy égő gyufával a kezében . Elvettem tőle bedobtam a kabinba és futottunk. Éreztem ahogy egyre melegebb lesz és hogy megpörkölődik a lábamona bőr és a szőr. A lökés nekivágott mintket a bambusz kerítésnek, de az megfogott minket. Nem érdekelt, tudtam hogy ezzel már majdnem megmentettem a falu életét. Felnéztem és a szememmel kerestem a királynőt, nem kellett sok már meg is láttam fehér ruháját lobogtatta a szél idomai szépen kirajzolódtak a ráfeszülő ruhának köszönhetően. Inkább egy csodának nézett ki mint sem egy olyan dolognak amit el kellene pusztítanom. És ekkor határoztam el hogy biztos nem fogom. Bármi is lesz az ára őt nem ölöm meg. Szóltam Carlosnak hogy ideje tovább állni ám mikor elértük a partot láttam hogy a nő ahonnan hirtelen megjelentek egyszer csak eltűntek. Nem tudom hogy találkozni fogok e még vele vala de mindent megteszek hogy legalább még egyszer láthassam.